Dr. Remes Péter
2018.10.21.
Dr. Merényi Scholtz Gusztáv
DOI: 10.29068/HO.2016.3-4.72.83
Dr. Remes Péter ny. orvos ezredes, c. egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Repülő- és Űrorvosi Tanszék.
www.drremes.hu. ORCID: 0000-0003-1715-1705.
University of Szeged Faculty of General Medicine Department of Aviation and Space Medicine
Összefoglalás: Dr. Merényi Scholtz Gusztáv (1895-1950) a magyar katonai repülőorvostan életre hívásában és megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. A Trianon utáni Magyarországon eredményes szervezőmunkával a semmiből, korszerű repülő-egészségügyi szolgálatot teremtett.
Abstract: M.D. Gusztáv Merényi Scholtz (1895-1950) has gained imperishable distinction in creating and organizing the Hungarian Military Aviation Medicine. He established with productive arrangement a non-existing before and advanced air-force medical service in Hungary after the Treaty of Trianon.
Kulcsszavak: Magyar Királyi Légierő Egészségügyi Szolgálata, Magyar Királyi Repülőorvosi Intézet, Repülés és orvostudomány, dekompressziós ártalom, a hypoxia megelőzése, barokamra
Key-words: Hungarian Royal Air Force Medical Services, Hungarian Royal Aeromedical Institut, Aviation and Medicine, Decompression Sicness, Prevention of Hypoxia, Pressure Cabin
Balaton, an instrument suitable for measuring psychic performance
Abstract: The obligation of secrecy of the military space exploration during the years of the Cold War was valid for the Hungarian research on Space Life Sciences as well, therefore these were not made public. The secrecy rules had to be concerned by some of the author’s scientific research as well. The method and istrument for measuring psychic performance, developed by Hungarian space researcers, had been used successfully on the board of Salyut-6 and Salyut-7. With the help of this instrument, fot the first time in the world, Hungarian researchers had become able to measure the decrease of astronauts’ information processing abilty on the space station board in weightlessness. Present study makes an attempt to summarize the result of the scientific achievements.
Key words: psychic performance, Information Processing Ability (IPA), bit-speed, Space Life Sciences, psychic power
Dr. Merényi Scholtz Gusztáv 1895. szeptember 8-án született Kassán. Felvidéki nemesi katonacsaládból származott, édesapja merényi Scholtz Gusztáv altábornagy (1868-1930) Lőcsén született, aki Mayer Irmától (Dr. Merényi Scholtz Gusztáv édesanyjától), elválva Daur Olgát vette feleségül. Második házasságból születtek Dr. Merényi Scholtz Gusztáv féltestvérei, Scholtz György tüzér tiszt és Scholtz Mária, aki Szentmártoni Darnay Hubert huszár ezredeshez ment feleségül. Ilyenképpen a közvetlen családtagok között négy magas rangú hívatásos katona is volt. A szintén lőcsei születésű nagyapja, merényi Scholtz Carl-Gusztáv (1836-1919) magyar királyi műszaki főtanácsos (a bánya és vaskohó tulajdonos Scholtz András és Páter Anna-Ludovika fia) Ferenc József császártól kapott nemességet a merényi előnév használatával. Merény felvidéki község a Kassai kerület Gölnicbányai járásában. 1290-ben a Máriássy család szász bányászokkal telepítette be ezt a bányavidéket. A falu a 18. században indult fejlődésnek, amikor a területén több vashámor, később vasolvasztó üzemelt. A merényi nemesi előnevet kisbetűsen használták, először Dr. Merényi Scholtz Gusztáv használta időnként nagybetűsen családnévként.
1. Ábra. Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos alezredes, a m. kir. légierők egészségügyi szolgálatának főnöke 1943-ban
Származása tragikus módon járult hozzá ahhoz, hogy 1950-ben a nép ellenségének kiáltsák ki és, mint „reakciós fasiszta” tisztet a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt halálra ítéljék. Nem nevezhető szakszerűnek, hogy a tábornokok perében Dr. Merényi-nek titulálták, hiszen a fentiekben részletezett származása és névhasználata alapján nyilvánvaló, hogy Scholtz családról és nem Merényi családról van szó. Kezdetben leginkább a Dr. med. Scholtz Gusztáv nevet használta, közleményeit is így jegyezte [1]. 1942-ben jelent meg egy könyv a repülésről, amelyben „A repülés hatása az emberi szervezetre” című fejezetet ő írta. Szerzőként már Dr. merényi Scholtz Gusztáv van feltüntetve [2].
2. Ábra. Dr. merényi Scholtz Gusztáv „A repülés hatása az emberi szervezetre” című könyvfejezet címsora
Félreérthetetlenül utal nemesi előnevére a Luftfahrtmedizin egyik 1943-as számában megjelent német nyelvű közleménye is [3], ahol szerzőként „G. Scholtz v. Merényi”-ként van feltüntetve. Vagyis Scholtz von Merényi, mint nemesi előnév. 1943-ban például a Magyar Szárnyak „Scholtz orvosalezredes a m. kir. légierők egészségügyi szolgálatáról” címmel készített vele interjút [4]. A Magyar Szárnyak egy másik számában „Dr. Merényi-Scholtz Gusztáv egyetemi magántanár, orvosalezredes, a légierők orvosfőnöke”-ként is említik [5].
Nem szerencsés tehát, ha a koncepciós periratok óta Dr. Merényinek hívjuk és nem Dr. Merényi Scholtznak. Nem szerencsés még akkor sem, ha neve a síremlékén, emléktábláin, szobrán és a róla elnevezett kórház megnevezésében is helytelenül van feltüntetve.
3. Ábra. Dr. Merényi Scholtz Gusztáv emléktáblája Óbudán
Pozsonyban érettségizett, majd a Budapesti Tudomány Egyetem orvosi fakultásán tanult. 6 hónapos gyakorlati idejét a Szent János Kórházban, és egy berlini poliklinikán töltötte. 1920-ban avatták doktorrá.
Több tanulmányutat tett Németországban, és Angliában. Hosszabb időt töltött Franciaországban, itt ismerkedett meg mélyebben a repülőorvostannal. Hazatérte után magán rendelőjében, az országban az elsők között kezdte meg a repülő-alkalmassági orvosi vizsgálatokat. Érdeklődése egyre inkább a repülés felé irányította, katonaorvosként a katonai repülés orvosi kérdéseivel foglalkozott.
4. Ábra. A Magyar Királyi Légügyi Hivatal emlékérme
A magyar repülő-egészségügy szolgálat életre hívásában és megszervezésében elévülhetetlen érdemei voltak. A Légügyi Hivatalban hívatásos katonaorvosként, a Trianon utáni Magyarországon nehéz körülmények között a semmiből, korszerű repülő-egészségügyi szolgálatot teremtett. Szervezőkészsége, vezetői adottságai kiemelték a repülőorvosok közül, orvos alezredesként hamarosan a légierő vezető orvosa lett. Ezt a beosztást nyolc éven keresztül (1936-1944) eredményesen látta el, a kor színvonalán álló magyar repülő-egészségügyet hozott létre. Vezetésével kiváló repülőorvosi kar jött létre, amely szakmai munkájával és magas színvonalú tudományos kutatómunkájával nemzetközi elismerést vívott ki magának. A korábbi kezdetleges, sok szubjektív elemet tartalmazó repülőorvosi vizsgálati előírások helyett korszerű minősítő rendszert szervezett. Az általa bevezetett repülőorvosi alkalmassági eljárások tették lehetővé később a m. kir. Légierő pilótái számára, hogy a modern katonai repülés által megkövetelt körülmények között is megállják a helyüket. Dr. Merényi Scholtz Gusztáv tevékenysége hozzájárult, hogy a második világháborúban magassági repülésre, vagy éppen zuhanóbombázásra is alkalmas, hadra fogható pilótákat lehessen bevetni, akár éjszaka bonyolult időjárási viszonyok között is.
Az 1920-as években a Központi Orvosi Vizsgáló Intézet (K.O.V.I.) még a Légügyi Hivatalban működött [6]. Fő feladata a hajózószemélyzet egészségi alkalmasságának elbírálása volt. A K.O.V.I. korszerű vizsgálóeszközökkel rendelkezett. Ennek az intézetnek a vezetőjeként vált Dr. Merényi Scholtz Gusztáv a repülőorvostan nemzetközileg is elismert szakemberévé. Törzséhez tartozott Dr. Gordon Helmut, Gyurik József, Szűcs Gusztáv pszichológus, Dr. Rados Imre fogorvos és Firiczky Pál anyagellátó is. Munkatársai és tanítványai közül Dr. Gordon Helmut és Dr. Halm Tibor szereztek maguknak később hírnevet.
5. Ábra. Dr. med. Scholtz Gusztáv légügyi orvos tanulmánya
6. Ábra. Az 1929-es Magyar Aviatikai Évkönyv
Az 1929-ben Dr. Merényi Scholtz Gusztáv légügyi orvos a magyar repülőorvostan alapjául szolgáló értekezést jelentetett meg „A repülés és az orvosi tudomány” címmel. Felismerései és megállapításai a kor színvonalán, világviszonylatban is a legkorszerűbb elveket tükrözték. Máig ható tudományos igényű írásán repülőorvosi nemzedékek nevelkedtek fel. Értekezését 1993-ban a Magyar Repülőorvosok Lapja reprint kiadásban ismét megjelentette [7].
7. Ábra. 1993-ban Dr. Merényi Scholtz Gusztáv tanulmánya a Magyar Repülőorvosok Lapjában is megjelent
„A repüléssel kapcsolatban számos orvosi, élettani és közegészségügyi kérdés merült fel. Ily módon (sic!) uj (sic!), alkalmazott tudományág keletkezett, melynek mai állásáról igyekszem majd e rövid tájékoztató keretén belül beszámolni. Vizsgálni fogjuk először, hogy a repülés milyen hatással van az emberi szervezetre. Azután tárgyalni fogjuk, hogy milyen testi és lelki kellékei vannak a repülőgép vezetésnek (sic!) és milyen módon válogatjuk ki s ellenőrizzük orvosilag a pilótajelölteket és a pilótákat. Végül röviden szó lesz a repülőgépről, mint beteg- és sebesült-szállító eszközről” [8] – írta Dr. Merényi Scholtz Gusztáv tanulmánya bevezetőjében. Rámutatott, hogy a magassági repülés egyike a legfontosabb aviatikai orvosi problémáknak. Feltárta a magassági betegség pathomechanizmusát. Foglalkozott a hypobarizmussal, a hypoxiával és a hypothermiával.
„A repülő tehát az emelkedésnél három fő változást észlel nevezetesen: 1. ritkább, kisebb nyomású levegőbe, 2. kisebb oxygéntartalmú levegőbe és 3. hidegebb levegőbe kerül” [9]. A repülőalkalmasság orvosi elbírálását fontosnak tartotta. Kifejtette, hogy a repüléshez teljesen ép és egészséges szervezet szükséges, ezért először klinikai vizsgálatnak vetették alá akkoriban a jelölteket és a pilótákat. A beválási statisztikákat elemezve azt találta, hogy a szervileg egészen ép emberek 15%-a nem képes arra, hogy megtanuljon repülőgépet vezetni, további 15-20 %-ából pedig csak közepes pilóta válik. Ezért szükségesnek látta már a húszas években a repülőszakorvosi vizsgálatok bevezetését is. Ennek keretein belül arra törekedett, hogy az összes olyan képesség vizsgálatra kerüljön, amely a repülőgép vezetéséhez szükséges, és amely más jármű vezetésétől megkülönbözteti.
Az alkalmasság megállapításánál vizsgálták a családi kórelőzményt, a lefolyt betegségeket, és a szenvedélybetegségeket is (nikotin, alkohol, bódítószerek). Megítélték a testi kondíciót, és az optimális életkort. A 20 évnél fiatalabbakat a repülés szempontjából még megbízhatatlanoknak tartották, a 30 évnél idősebbeket pedig, mivel nehezebben tanulnak, a kiképzésre alkalmatlannak minősítették. A már kiképzett pilóták felső életkori határát nem szabták meg, az egyéni elbírálás elvét alkalmazták. Az első világháborús tapasztalatok alapján a harci repülésnél a repülhető órák számát korlátozták.
„A repülőgép vezetésnél (sic!) az idegrendszer is kopik. Ezt főleg a világháborúban tapasztalták. Néhány évi repülés után egyik-másik pilóta érzi, hogy valami nincs rendben ideggépezetében. Űberflogen – mondták a németek, dégonflé – mondták a franciák, letört – mondhatnók magyarul. Mint a motornak, úgy a pilótának is van működési időtartama. Az amerikaiak ezt is kiszámították, és átlag kb. 200-350 háborús pilóta munkaórában szabták meg. Békeidőben természetesen jóval hosszabb a működési időtartam” – írta tanulmányában.
Figyelmet szenteltek az alkati sajátosságokra, felismerték, hogy a vézna, satnya jelöltek, vagy ellenkezőleg a „vaskos hústömegek, ahogy azokat a birkózóknál, és a súlyemelőknél látjuk” alkalmatlanok a repülőkiképzésre, mert hamar elfáradnak, gravitációs terhelhetőségük alacsony, a díjbirkózók pedig „rendesen ügyetlenek, durva mozgásúak, merevek, nehézkesek”.
1941-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magántanárrá habilitálták, 1942-ben a Szegedi Egyetem magántanára lett, ezt a címét 1941–1944 között viselte, előadásait a szegedi és a kolozsvári egyetemen tartotta. Ez a kettősség némi magyarázatra szorul. Trianon után a Ferenc József Tudományegyetem 1921-ben Kolozsvárról Szegedre költözött. 1940-ben a második bécsi döntés értelmében Erdély visszatértével pedig az egyetem is részben visszaköltözött Kolozsvárra. Szegeden jogilag egy új egyetem, a Horthy Miklós Tudományegyetem létesült, zömében a régi tanárokkal. Így lett Dr. Merényi Scholtz Gusztáv mindkét egyetem magántanára. A szegedi hypobarikus hypoxiás vizsgálatai során famulusa az akkor medikus, később a nemzetközi hírnevet szerző hematológus Kelemen Endre professzor volt, aki az ő irányítása mellett kezdte el a hypoxiával kapcsolatos hematológiai kutatásait.
8. Ábra. A Magyar Királyi Repülő Orvosi Vizsgáló Intézet új épülete 1943-ban a Karolina úton
1943-ban a Luftwaffe egészségügyi szolgálatának vezetője Erich Hippke orvos vezérezredes (Generaloberstabsarzt Prof. Dr. med. Erich Hippke) német repülőorvosok társaságában látogatást tett Budapesten, és megszemlélte a m. kir. Légierők egészségügyi szolgálatát. A látogatókat Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos alezredes, a m. kir. Légierők egészségügyi szolgálatának vezetője látta vendégül. A látogatás jól sikerült, a vendégek megismerkedtek a magyar repülő-egészségügyi szolgálattal, és teljes képet kaptak a magyar repülőorvosi berendezésekről.
„A német orvosok több ízben kifejezésre juttatták azt a véleményüket, hogy a kis államok közül Magyarország repülő-egészségügyi berendezései és vizsgáló eljárásai a legjobbak, a magyar repülőorvosi kar képzettsége, szelleme és hivatástudata pedig egyenesen mintaszerű” [4] – írta a látogatásról a korabeli sajtó. A látogatás alkalmával Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos alezredes tárgyalt egy új, nagyteljesítményű pótkocsis gépkocsira szerelt német gyártmányú mozgó barokamra, valamint a sebesültszállító „Storch” század repülőgépeinek leszállítása, és a kétmotoros sebesültszállító repülőgépek beszerzéséről is.
Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos alezredes fontosnak tartotta, hogy a magyar repülőorvosi gárda ne csak a szolgálat ellátásával foglalkozzon, hanem a fejlődést biztosító tudományos munkával is. A magyar repülőorvosi kar kutatómunkájával kapcsolatban kettős célt tűzött ki. Egyik célja volt, hogy felderítse a magassági betegség okát, és a szervezet belsejében, a sejtben végbemenő legfinomabb zavarok hatásmechanizmusát, a másik célja pedig az volt, hogy kiderítse, miként lehetne a szervezetet a nagy magasságokhoz hozzászoktatni.
Ebbe a kutatómunkába igyekezett bevonni az egyetemi intézeteket is. Szoros együttműködést alakított ki például a Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetével és a Műegyetem Aerodinamikai Intézetével is. Akkoriban adták át a Karolina út 29. száma alatt az új Repülőorvosi Vizsgáló Intézetet (ROVI), amely akkoriban Európa egyik legkorszerűbb intézete volt.
9. Ábra. Vizsgálati személyek lépnek be a Műegyetemen elhelyezett barokamrába 1943-ban
A tervei szerint felépített, modern ROVI maradéktalanul alkalmas volt a jelöltek és a repülőhajózók időszakos alkalmassági vizsgálataira. Két belgyógyászati, kardiológiai, szemészeti, fül- és egyensúlyvizsgáló, röntgen-, ideg- és képességvizsgáló osztály, továbbá egy tornaterem kapott itt helyet. A szemészeti vizsgáló osztály a legkorszerűbb volt akkoriban Magyarországon. A fül- és egyensúlyvizsgáló osztályt egy zaj- és vibráció-mentesített „csendes szobával” is felszerelték, ahol pontos hallásvizsgálatokat is el tudtak végezni. Abban az időben ez szintén egyedül álló volt Magyarországon. A tornateremben a jelölteket nehéz fizikai megterhelésnek vetették alá, és így vizsgálták a ruganyosságukat, bátorságukat és kitartásukat.
10. Ábra. légzésfunkciós vizsgálat a Műegyetemen elhelyezett barokamrában 1943-ban
A magassági állomás a Műegyetem Aerotechnikai Intézetének épületében nyert elhelyezést. Itt vizsgálták a pilóta-, rádiós-, és lövészjelölteket, ha azok az előző vizsgálatokon már megfeleltek. A hypoxia tűrőképességet három csoportra osztották, és meghatározták az úgynevezett rezervidőt is, vagyis azt az időt, ameddig az oxigénszegény környezetben a pilóta munkaképességét meg tudja őrzi. 5000 méteren egy órában, 6000 méteren fél órában, 7000 méteren 6-7 percben, míg 9000 méteren 2-3 másodpercben adták meg a rendelkezésre álló tartalék időt. Hihetetlen, de igaz, hogy ismerték már a túlnyomásos kabint és a „búvárruhaszerű túlnyomásos magassági repülőöltözéket” is. A 12-14 ezer méteres magassági felszállás kísérleteiről azt írták, hogy az „... ezirányú kísérletek minden államban féltve őrzött katonai titkok...” [10]. A magassági betegség tünet együttesét pontosan ismerték, és leírták: „a páciens először szaporábban szuszog, mélyebb lélekzetet vesz, arca is halványabb lesz; lassan finomabb mozgásaiban inkoordináció lép fel, például írásán rendkívül meglátszik a magasság hatása, elsősorban végtagjaiban rángó görcsök jelentkeznek... Szellemi téren a gondolkodásban egyre nagyobb kihagyások mutatkoznak... ezek a jelenségek egyre fokozódnak, végül hirtelen beáll az ájulás.”
Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos alezredes kiharcolta az önálló repülőpatikát is, amely Budapesten a Hunyadi János út 13. alatt működött. „Kell lenni egy gyógyszertárnak, amelyben a repülőtisztikar és a legénység legszélesebb körű gyógyszerigényét is ki tudjuk elégíteni” [5]. A légierők patikáját gyógyszervizsgálatok elvégzése céljából korszerű laboratóriummal is felszerelték. Tihanyi István gyógyszerész őrnagy vezette a repülőpatikát. Kívüle itt dolgozott Jámbor László gyógyszerész főhadnagy, Fabricziusz Imre gyógyszerész, és három karpaszományos okleveles gyógyszerész is. A pilóták fokozott vitaminszükségletének biztosítására polyvitamin készítményt dolgoztak ki, és rendszeresítettek. A repülőpatika kizárólag honvéd intézmény volt, polgári egyént nem szolgáltak ki.
A repülő-egészségügyi szolgálat 1943-ban kapta meg a tábori mozgó barokamrát. A nagyméretű szerelvény egy dízel vontatóból és két pótkocsiból állt. Az egyik kocsin helyezkedett el az áramfejlesztő és a vákuumszivattyú. Az elektromos generátor lehetővé tette, hogy a mozgó magassági állomást akár terepen is, bárhol, ahol még elektromos áram sincs, műszereivel együtt, azonnal üzembe lehessen helyezni. A másik kocsin helyezték el az egyszemélyes barokamrát, amelyet az explozív dekompressziós vizsgálatokra használták, és a kétszemélyes barokamrát, amelyet a hypoxia- és a dekompresszió tűrőképesség meghatározására valamint a magassági kiképzésre, vagy ahogy akkor mondták a „magassági szoktató kísérletekre” használták. A mozgó magassági állomás rendszeresen látogatta a repülőcsapatokat, és a pilótákat ellenőrizte.
Előírták, hogy a magassági repülésre alkalmas hajózóknak 7 000 méternek megfelelő hypoxiát oxigénlégzés nélkül 7 percen keresztül kell kibírniuk anélkül, hogy eszméletüket vesztenék. Ez olyan megpróbáltatás, amit kondicionálás nélkül egyetlen „normális, egészséges ember” sem bír ki ájulás nélkül. Kiderült azonban, hogy a szervezetet szoktatni lehet az extrém magasság elviseléséhez.
Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos alezredes a magassági szoktató barokamrás kísérleteket a légierők magassági kutatóintézetének stacioner, nagy kamrájában kezdte alkalmazni, de a kapacitás hamarosan elégtelennek bizonyult, ezért került sor a csapatoknál is a magassági kiképzésre. Oxigénlégzés nélkül 6 000 méteren 5 percig, 7 000 méteren pedig újabb 5 percig tartott a kiképzés. Eközben a felsőbb idegi tevékenységüket úgy ellenőrizték, hogy egy papírlapra ceruzával ezertől visszafelé kellett felírniuk helyes sorrendben a számokat. Kiképzés közben mérték a légzés számot és a légzési volument is, életükre pedig egy repülőorvos vigyázott, aki a hypoxiás görcsrohamok jelentkezése esetén azonnal parancsot adott a süllyedésre. Aki teljesíteni tudta 7 000 méteren az 5 percet, az felemelkedhetett 8 000 méterre is. A vizsgálat egyúttal a barofunkció ellenőrzésére és edzésére szolgáló zuhanó-próba is volt. Normális kiképzési helyzetben a vizsgálat végén a csúcsmagasságról 6 000 méterre zuhantak, majd a dobüreg és az orrmelléküregek nyomáskiegyenlítése után tovább zuhantak 4 000 méterre, ezután pedig 2 000 méterre, ahonnan végrehajtották a leszállást. Kritikus helyzetben nem törődhettek a nyomáskiegyenlítődéssel, ilyenkor a zuhanás rendszerint erős fájdalmakkal, bevérzésekkel, dobhártyasérüléssel, különféle súlyosságú barotraumával járt [10].
Egyénenként állapították meg, hogy a magassági kiképzés hatására mennyire nőtt a pilóták hypoxia-tűrőképessége. Meghatározták azt is, hogy egy kiképzés hatása hány hónapig tartott, és mikor kellett azt megismételni. A kedvező tapasztalatok hatására alakult ki az a repülőorvosi álláspont, hogy a magassági repülésre alkalmas pilótákat évente magassági kondicionáló sportkiképzésre kell kötelezni, mert ezáltal kifejlődik, és egy éven keresztül fennmarad a repüléshez szükséges mértékű hypoxia-tűrőképesség.
A magassági repülőknél bevezették a 14 000 méteres felszállásokat is. Ez a vizsgálat a dekompresszió-tűrőképesség megállapítására szolgált. Ebben a magasságban már olyan alacsony a légnyomás, hogy a testnedvekben (főleg a vérben) a nitrogén buborékok alakjában felszabadul és az érrendszerben keringési elégtelenséget, az izületekben pedig erős fájdalmakat okoz. Igen veszélyes, az életet veszélyeztető jelenség, ha előzőleg a keringő vérmennyiség és a szervezet nitrogéntartalmának nagy részét tiszta (100%-os) oxigénlégzéssel nem csökkentik a kritikus szint alá. A pilóták 14 000 méteres felszállások alkalmával a korabeli legmodernebb, műtüdős, pillangószeleppel ellátott indikátoros, és vészadagolóval is rendelkező, korszerű oxigénálarcos berendezéseket használtak. A maszk hermetikusságát minden felszállás előtt gondosan ellenőrizték, a helyes használatra a pilótákat kiképezték, a vészhelyzetben fellépő légszomj esetére a szüntelen adagolású oxigéncsap használatára megtanították, mégis előfordult többször is nagy magasságban a hirtelen eszméletvesztés. Ilyenkor a pilóta előrebukott a vizsgálóasztalra, beverte a fejét, és kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett el. Érdekes adat a magyar repülőorvostan történetében, hogy a magassági kollapszus esetén fellépő eszméletvesztés okozta mechanikai sérülések megelőzése céljából a pilótákat a barokamrában (a feljegyzések szerint) kikötötték [10]. A magassági kamra fel volt szerelve az újraélesztéshez szükséges felszerelésekkel is. Több mint ötezer felszállást jegyeztek fel, halálos szövődményük nem volt.
Az explozív dekompressziós vizsgálatokat 3 000 méteres magasságról 14 000 méteres magasságra való „ugrással” vizsgálták. Megállapították, hogy a robbanásszerű légnyomásváltozás hatására a szervezet folyadéktereiben oldott gázok kiválnak, a légtartalmú testüregekben elhelyezkedő gázok pedig sokszorosukra kitágulnak. Hatalmas puffadás, és veszélyes gázbuborékok alakulnak ki. Felismerték, hogy a repülés közben fellépő dekompressziós dyscomfort veszélyezteti a pilóták egészségét és hadrafoghatóságát, ezért speciális táplálkozásra van szükségük, a földi személyzettől elkülönített, úgynevezett hajózókonyha étlapjának összeállításánál az egészségügyi szempontokat figyelembe kell venni. Az explozív dekompressziós vizsgálatokat először a repülőorvosok magukon végezték.
1943-ban Dr. Merényi Scholtz Gusztáv, Dr. Korényi Zoltán és Dr. Gordon Helmut a magasság-tűrőképesség növeléséről számolt be a német repülőorvosi lapban [3]. Kísérleti eredményeik alapján megállapították, hogy heti két alkalommal 5 000 méteres barokamrai magasságon eltöltött egyórás edzés hatására, a magasság-tűrőképesség a szöveti oxigén-felhasználás változásának következtében, 1000-2000 méterrel növelhető.
Másik közleményükben [11] rámutattak arra, hogy a magassági alkalmazkodás különböző típusait lehet megállapítani. Vannak, akik normális légzési és keringési állapotban alkalmazkodnak a nagy magassághoz, és vannak, akik a légzés fokozásával, mások a keringés fokozásával, és megint mások pedig a szöveti oxigén-felhasználás fokozásával. Megállapították az alkalmazkodás ötödik típusát, a kevert típust is, akik mind a légzés, mind a keringés fokozásával alkalmazkodnak a nagy magasságokhoz. Vizsgálataik repülőorvosi szempontból nagyon fontosak voltak, mert felfedezték, hogy egyesek a nélkül tudnak a nagy magassághoz alkalmazkodni, hogy élettani tartalékukat túlságosan igénybe vennék, míg mások – bár alkalmazkodni képesek a hypoxiához – ezt nagyon nagy áron teszik, élettani tartalékukat e közben ki is merítik. Kézenfekvő, hogy az utóbbi személyek kevésbé alkalmasak olyan repülőszolgálatra, amely a szervezetre oxigénhiány mellett nagy fizikai és pszichikai megterhelést jelent.
Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után bekapcsolódott a nemzeti ellenállási mozgalomba, csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endre köréhez. Szálasi hatalomra jutása után állásából felfüggesztették. A nyilasuralom idején, a vezetése alatt álló Pajor Szanatóriumban francia, orosz, bolgár hadifoglyokat bújtatott, üldözötteket menekített.
1945-ben aktív résztvevője volt a magyar katona egészségügy ujjászervezésének, először a Budapesti Vöröskereszt Kórház parancsnoka lett.
11. Ábra. Dr. Merényi Scholtz Gusztáv 1947-ben Franciaországi tanulmányútján Párizsban
1946-ban kinevezték vezérőrnaggyá és a Honvéd Orvosi Kar főnöke, majd a HM Egészségügyi Osztályának vezetője lett. Eközben 1947-ben 2 hónapot töltött Franciaországban és tanulmány körúton ismerkedett a holland, belga, francia és az olasz Véradó Központ létrehozásának körülményeivel. Tapasztalatai alapján 1948-ban itthon is megszervezte a magyar Véradó Központot és Véradó Állomást. A katonapolitikai helyzet alakulása miatt 1949-ben nyugdíjazását kérte. Azonban nyugállományba kerülésével sem tudta elkerülni, hogy az úgynevezett „tábornokok peré”-ben eljárás alá ne vonják. 1950. május 21-én tartóztatták le, a házkutatáskor lefoglalt összes személyes iratát és tudományos feljegyzését eltüntették, feltehetően megsemmisítették.
A koncepciós eljárás során 66 katonai, rendőri, illetve polgári személyt vettek őrizetbe és ítéltek el. A perben 12 halálos ítéletet hoztak, melyből hetet végre is hajtottak, hat esetben pedig 10-15 évi fegyház, illetőleg életfogytiglan tartó kényszermunka ítélet született. A per célja az volt, hogy a két világháború között katonai végzettséget szerzett, ludovikás katonákat eltávolítsák a Magyar Honvédség vezetéséből. A megüresedett helyekre párthű, többnyire képzetlen fiatal katonákat helyeztek.
Ebben, az úgynevezett „tábornokok peré”-ben, melynek Sólyom László altábornagy, vezérkari főnök volt a fővádlottja, 1950. augusztus 10-én ítélték halálra Dr. Merényi Scholtz Gusztávot is „a népi demokratikus államrend megdöntésre való szervezkedés és hűtlenség büntette miatt” [12]. Terhükre rótták a szolgálati hatalommal visszaélés bűntettét is, amelyet azáltal követtek el, hogy a régi, úgynevezett nyugatos tiszteket fontos beosztásokba helyezték, az általuk irányított területeken szabotálták a hadsereg fejlesztését, gátolták a munkáskáderek érvényesülését. Szabó István 1950. július 31-i szakértői véleménye szerint „reakciós, fasiszta tisztek visszavételével követték el a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedést”. Az ítéletet – amely a katonához méltatlan kötél általi halál volt – 1950. augusztus 19-én hajtották végre.
1954-ben lefolytatott perújítás során a katonákat az alapper vádjai alól felmentették, de teljes rehabilitációjuk nem történt meg. A bíróság anyagaiból szinte kivétel nélkül az derült ki, hogy az önmagukra és társaikra adott beismerő vallomások kényszer hatása alatt születtek. Révész Géza, 1950-es ülnök szerint maga a tárgyalás annakidején 3-5 percig tartott, ahová avval az utasítással érkeztek, hogy az I-IV. rendű vádlottakat halálra kell ítélni. A per bírója, Dr. Jávor Iván a tárgyalásra, s abban Farkas Mihály meghatározó szerepére a következőképpen emlékezett vissza 1957-ben: „Pál Ákos átadta a listát az ítéletekről. E szerint Sólyom, Illy, Beleznay, Révai, Porffy, Somogyi, Merényi és Lőrincz ügyében olyan halálos ítéletet kellett hozni, amelynek végrehajtására is sor került. Mivel sokalltam a halálos ítéletek számát, felmentem Farkas Mihályhoz, hogy a Pál Ákos által megjelölteket kontroláljam. Farkas közölte velem, hogy amit Pál Ákos mondott az a párt álláspontja. …Farkas Mihály konkrét utasítást adott, milyen ítéleteket hozzunk. Rendkívül túlzott, majdnem mindenkit fel akart akasztani.”
A Sólyom és társai ügyében 1954. szeptember 16-17-én megtartott perújítási tárgyaláson a Katonai Felsőbíróság a XII. rendű Dr. Merényi Gusztáv volt vezérőrnagy vádlottat a folytatólagosan elkövetett a demokratikus államrend és demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének büntette, és folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntettének vádjai alól bűncselekmény, illetve bizonyítékok hiányában felmentette. Más vádpontok alól (szolgálati hatalommal való visszaélés büntette és népellenes bűntett) azonban nem mentette fel, csak az eljárást szüntette meg. A mai körülmények között hátborzongató olvasni az 1954-es bíróság szürreális megállapításait:
„Dr. Merényi Gusztáv orvos vezérőrnagy, mint az orvosi osztály vezetője kb. 50 ezer darab orvosi műszer megjavítására nem tett intézkedést, holott erre beosztottai több alkalommal felhívták figyelmét. Baráti összeköttetésektől vezetve tett javaslatot horthy-ista orvoskari tisztek visszavételére és vezető beosztásba való helyezésre. Vádlottaknak ez a tevékenysége egy részét képezi azoknak a vádpontoknak, melyekben őket a katonai ügyészség eredetileg népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével vádolta. Azt ugyan nem követték el, de a szolgálati hatalommal való visszaélés bűntettét igen. Életben létük esetén ebben bűnösségük megállapítható lenne és velük szemben e cselekményük miatt büntetést kellene alkalmazni. E vádpontok vonatkozásában azonban a Katonai Felsőbíróság – tekintettel arra, hogy vádlottak időközben meghaltak büntethetőséget megszüntető ok címén a bűnvádi eljárást megszüntette.”
1956. október 13-án katonai tiszteletadás mellett a Farkasréti temetőben – a nyilvánosság teljes kizárásával – újratemették őket.
12. Ábra. Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos vezérőrnagy, posztumusz altábornagy síremléke a Farkasréti temetőben
Erről az ítéletről 1990-ben a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága megállapította, hogy törvénysértő volt, ezért hatályon kívül helyezte, hűtlenség és a népellenes bűntettek alól bűncselekmény hiánya miatt a vádlottakat felmentette. Megállapította továbbá, hogy a szervezkedésre vonatkozó tények és vallomások eredetileg is koholtak voltak.
Dr. Merényi Scholtz Gusztávot 2007-ben posztumusz altábornaggyá lépették elő [13]. Emlékére a Gyáli úti Kórházat róla nevezték el.
13. Ábra. Dr. Merényi Scholtz Gusztáv emléktáblája a Gyáli úti kórházban
1990. szeptember 18-án ünnepeltük születésének 95. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Merényi Kórházban ünnepi tudományos emlékülést szerveztünk, koszorút helyeztünk el az emléktábláján, és a sírján. Dr. Hardicsay Gábor a Polgári Légi-közlekedési Hatóság, Repülő-egészségügyi Osztályának hatósági főorvosa ünnepi beszédet mondott.
„Ma 95 éve, 1985. szeptember 18-án született Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos vezérőrnagy, a magyar orvosok kiválósága, a hazai repülőorvosi munka megalapozója. Az 1990-es év vele kapcsolatban több évfordulót is jelez. Így: 70 éve annak, hogy 1920-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosi diplomát szerzett. 40 éve már, hogy 1950. augusztus 19-én a zsarnokság életét méltatlanul kioltotta. 1970. december 17. óta pedig – immár 20 éve – viseli kórházunk az Ő nevét” [14].
14. Ábra. Dr. Merényi Scholtz Gusztáv mellszobra a Repülőkórház aulájában
A Magyar Repülő- és Űrorvosi Társaság (MRÜT), az MH Kecskeméti Repülőkórház, valamint a Szegedi Tudományegyetem Repülő- és Űrorvosi Tanszéke 2006. október 26-án mellszobrot állított a repülőorvostan hazai megalapítója, a magyar katona-egészségügy kiemelkedő egyénisége, Dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos altábornagy emlékére. A kecskeméti repülőkórház aulájában felállított szobrot október 26-án, délután ünnepélyes keretek között Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter leplezte le. A rendezvényen részt vett Tömböl László vezérőrnagy, a HM Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, Dr. Németh András orvos dandártábornok, az MH Egészségügyi Parancsnokság parancsnokhelyettese, Bányai Gábor, a Bács-Kiskun megyei közgyűlés elnöke, valamint Dr. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere [15]. A honvédelmi miniszter ünnepi beszédében a miniszter kiemelte, hogy egy olyan ember szobrának avatására gyűltek össze, akit szívesen magának tudna minden nemzet, aki egyszerre volt orvos, katona és a repüléshez értő szakember. Dr. Merényi Scholtz Gusztáv megalapozója volt a magyar haderő jelenlegi, magas színvonalon tevékenykedő egészségügyi szolgálatának, maradandót alkotott. Emlékeztetett arra, hogy 1936-ban, az ő tervei alapján állították fel az első magyar repülőorvosi vizsgálóintézetet, melyet a repülőkórház jogelődjének tekint.
15. Ábra. 2006-ban Dr. Merényi Scholtz Gusztávról szobrának avatásán Dr. Grósz Andor orvos ezredes mondott beszédet
Dr. Grósz Andor orvos ezredes, a kecskeméti Repülőkórház főigazgatója, a MRÜT főtitkára megemlékezésében elmondta, hogy szobrot állítottak annak a katonaorvosnak, aki az 1930-as évektől mintegy húsz éven keresztül azon munkálkodott, hogy a repülőtechnika fejlődéséből adódó orvosi kérdések megválaszolására a pilóta, és az őt alkalmasnak minősítő, valamint felkészítő orvosok készen álljanak. Dr. Grósz Andor orvos ezredes emellett megköszönte a szobor alkotójának, Benedek György, Munkácsy-díjas érdemes szobrászművésznek munkáját is, aki hitelesen tudta visszaadni a nagyszerű katonaorvos tartását, vonásait.
16. Ábra. A Magyar Repülő- és Űrorvosi Társaság Merényi-Scholtz Gusztáv díja
Irodalom
[1] Dr. med. Scholtz Gusztáv, légügyi orvos: A repülés és az orvosi tudomány. Magyar Aviatikai Évkönyv. 1929. pp.: 214-229.
[2] Dr. Abody (Anderlink) Előd: A repülőgép és a repülés. Pósa Károly könyvkereskedő kiadása. Budapest. 1942. pp.: 593-611.
[3] Scholtz v. Merényi, G.- Korényi, Z. - Gordon, H.: Über die Steigerung der Höhenfestigkeit durch wiederholte U-Kammeraufstiege. Luftfahrtmedizin, 8. band, 4. Heft, 1943. pp.: 331-338.
[4] László István: Scholtz orvosalezredes a m. kir. légierők egészségügyi szolgálatáról. Magyar Szárnyak. 1943. márc. 15. (VI. évf. 6. szám) p.: 8.
[5] Raczkó Lajos: A magyar repülőpatika. Magyar szárnyak. 1943. Fénymásolat. Repülőorvosi archívum Kecskemét. RAK 1943 00 20.
[6] Vesztényi János: A magyar katonai repülés 1920-1945. 4. fejezet. Kézirat. pp.: 68-70. Vértessy Sándor: Hadtörténeti kutatás iratanyaga. Repülőorvosi archívum Kecskemét. RAK 1920 00 00.
[7] Dr. Merényi Scholtz Gusztáv. A repülés és az orvosi tudomány. Magyar Repülőorvosok Lapja. 1993. I. évf. 1-2. szám.
[8] Dr. med. Scholtz Gusztáv, légügyi orvos: A repülés és az orvosi tudomány. Magyar Aviatikai évkönyv. 1929. Budapest. pp.: 214-229.
[9] u.o.: p.: 217.
[10] Raczkó Lajos: A honvéd légierők mozgó magasságvizsgáló állomása. Magyar szárnyak. 1943. 8. p. Fénymásolat. Repülőorvosi archívum Kecskemét. RAK 1943 00 10.
[11] Gordon, H. - Korényi, Z. - Scholtz v. Merényi, G.: Über den Mechanismus der Höhenumstellung bei schnell eintretender Hypoxie. Luftfahrtmedizin, 8. band, 4. Heft, 1943. 290-302. pp.
[12] Dr. Schubert Katalin százados: A tábornokok pere. PhD értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola. Budapest. 2006.
[13] Magyar Közlöny. 2008/141. sz.
[14] In memoriam Merényi-Scholtz Gusztáv. Dr. Hardicsay Gábor beszéde Dr. Merényi Scholtz Gusztáv születésének 95. évfordulóján. Kézirat. 1990. Repülőorvosi archívum Kecskemét. RAK 1990 09 18.
[15] Internet. www.hovedelem.hu. 2006.