Az űrkutatás titkos dokumentumai

Kezdetben Magyarországon a Varsói Szerződésben (VSZ) előírt titkos katonai ügykezelés szabályai vonatkoztak az űrkutatásra is.

A mindenkor érvényes titokvédelmi szabályokat be kellett tartani, például csak titkosított füzetbe volt szabad írni, a fényképeket le kellett adni, amelyeket ellenőrzés után, csak a VSZ hivatalos csatornáin lehetett visszakapni. Az "érzékeny" határozatokkal, vagy munkatervekkel kapcsolatos levelezés csakis a titkos ügykezelés szabályai szerint, futárpostával történhetett. A szovjet elhárítás azonnal észlelte az esetleges "anomáliákat".

Később az Interkozmosz megalakulásával más tagállamokhoz hasonlóan állami szintű minősítést kapott a magyar űrkutatás is. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány "A világűr kutatásában és hasznosításában résztvevő szocialista országok közötti együttműködés titkosságára vonatkozó megállapodás"-nak megfelelően az egyik úgynevezett háromezres titkos határozatában "Alapvető rendelkezések"-ről hozott határozatot, amelyben a magyar űrkutatás "szigorúan titkos" és "titkos" minősítésével kapcsolatos tennivalókról intézkedett.

A rendelkezés 3. pontja például jól érzékelteti a korabeli űrkutatók helyzetét, és a titkos szabályozás komoly voltát. Előírták, hogy a titkos és szigorúan titkos "munkában csak azon tudományos munkatársak, szakértők és műszaki dolgozók vehetnek részt, akiknek erre illetékes hatóságoktól engedélyük van." Vagyis aki bekapcsolódhatott ebbe a munkába, az csak különleges engedéllyel tehette. Arra törekedtek, hogy minél kevesebben tudjanak a dologról, ezért az egyezményt aláíró tagállamok kötelezettséget vállaltak arra is, hogy az "eszközökhöz és dokumentációkhoz feltétlen szükséges, minimális létszám megadásából fognak kiindulni." és félreérthetetlenül előírták azt is, hogy "munkában résztvevő tudományos munkatársak, szakemberek és más személyek kiléte titokban maradjon." Felsorolták, hogy pontosan mire is terjed ki ez a különleges titokvédelem. "Műszaki eszközök (kozmikus objektumok felszerelése, meteorológiai rakéták, ezek fedélzeti és földi rendszerei, asztrofizikai, orvostudományi, biológiai, kutatási eszközök, stb.) és dokumentációk (kísérletek és kutatások eredményei, a kozmikus objektumokra és berendezésekre vonatkozó műszaki dokumentációk, leírások, stb.)" Tehát a titokvédelem az orvostudományi és a biológiai kísérletek illetőleg kutatások eredményeire, berendezéseire is vonatkozott.

A 4. pont részletesen szabályozta a résztvevők nyilvántartásának módját. Amennyiben a kutatók egy másik országba utaztak, felhatalmazással kellett rendelkezniük. "E felhatalmazásban fel van tűntetve a kiküldött családi- és utóneve, apai neve (otcsesztvo), munkahelye, beosztása, valamint, hogy milyen munka elvégzése céljából történik az utaztatás (közös kísérletek, programok kidolgozása, kozmikus objektumok felbocsátásánál történő részvétel, stb.). A küldő ország képviselőire vonatkozó ilyen felhatalmazásokat a közös munkák megkezdése előtt legalább 30 nappal, értekezletek esetében pedig legalább 15 nappal az értekezlet megkezdése előtt meg kell küldeni a fogadó országnak. Valamennyi kiküldött felhatalmazásához 2 db 4,5x6 cm méretű, a küldő ország által hitelesített fényképet kell csatolni."

Az 5. pont foglalkozott a tudományos kutatómunka során keletkező feljegyzések titokvédelmével. Erre vonatkozóan így szólt a rendelkezés: "A résztvevő országok képviselői minden szigorúan titkos és titkos jellegű feljegyzésüket külön erre a célra rendszeresített, “szigorúan titkos” vagy “titkos” jelzéssel ellátott jegyzetbe vagy munkafüzetbe írják. E jegyzeteket és munkafüzeteket a fogadó ország intézményeinek és szervezeteinek titkos ügykezeléssel foglalkozó szolgálatai tartják nyilván és bocsátják a résztvevők rendelkezésére."

És így tovább, a rendelkezés összesen tizenkét pontban szabályozta a titkos űrkutatást. Megtiltotta például, hogy a tagállamok engedély nélkül közleményekben számoljanak be eredményeikről, és a rendelkezések megszegői számára büntető eljárásokat is kilátásba helyezett.

Bár a magyar űrkutatásnak és az Interkozmosz szervezetnek voltak nyílt, nem titkos fórumai, ahol a propaganda a világűr békés felhasználásáról szólt, ma már kétségtelen hogy a "békés" tudományos kutatómunka mögött valójában a nagyhatalmak között folyó háborús készülődés rejlett. A hidegháborúban a nagyhatalmak egy globális atomháború megvívására készültek. A tudományos kutatásokat (az űrkutatást is) - a történelemben nem először - azok eredményeit felhasználó katonai alkalmazás generálta. Nem nehéz belátni, ha valóban a világűr békés felhasználásáról lett volna szó, akkor nem kellett volna titkos kormányhatározatokat hozni.

3015/1966 sz Titkos Kormányhatározat

3322/1966 sz Titkos Kormányrendelet